Kedves demetersz,

Kedves demetersz,

kommentelői minőségedben arra kerested a választ  (mint tisztalelkű kommentelő, netdemokrata), hogy miért neveztük Tőkés László és az EMNP vasárnapi nyilatkozatait – konkrétan ezt, de hozhatnánk sok-sok más szövegpéldát, majdnem minden hétvégére jut egy  kommüniké – túlfűtött, személyes felszólalásnak. Vallomásnak.

fotó: Egyed Ufó Zoltán

Van itt egy nagyon furcsa dolog, kedves demetersz, napjainkban a főállású szöveg, az elsőoldalas, kopfos –leades hivatalos álláspont gyakorta a véleményrovatba csúszik át. A véleményező pedig lábjegyzetben közli, sugalmazza, szivárogtatja a hivatalos álláspontot, amely hivatalos álláspont nem is hivatalos, nem is álláspont. Csak rá- és utánérzés.


Összecsúsztak a világok,

kedves demetersz, összezavarodtak a szerepek. Jó ez nekünk? Neked? Nekik? Ezek a szövegek tele vannak véleménnyel, minősítéssel, jelzővel. Ezek a szövegek nem közölnek, nem tájékoztatnak, hanem pozícionálnak. Mimikri ez, nem kommunikáció. Ezért nem tudunk mit kezdeni velük.

Sok minden érdekel egyébként bennünket – sok-sok kicsi szigetiellt: költségvetés, olajár, társadalombiztosítás, nyugdíjjárulék, átlagéletkor stb. Speciel az, hogy egy politikus mit érez, az nem nagyon érdekel. És az se, hogy kinek, ki mellett és miért akar látszani. Az információ kéne, a rizsa nem. Az EMNP-s, EMNT-s  szövegtenger, ami kettőnk közt itt, az internet intimitásában szóba került, mindent hordoz a hátán, csak adatot és tájékoztatást nem. Ez nekünk a nagy bajunk. 

Gyorsan be kell ismernünk, hogy az is fullaszt, amikor Borboly Csaba sajtóközleményei árasztanak el „a már megint új ezt vagy azt adott át az RMDSZ-es politikus” adatsorral. Ezek esetében is átlátunk a számsornak, információnak álcázott propagandán. De megbocsátjuk, mert ezekben egyre kevesebb a lelkizés, a csöpögés. Legalább az érzelmi zsarolás bűnét nem követi el.

Elolvastad, törlöd, ennyi volt.


De itt van például ez a klasszikus, tankönyvi mondat a nemzeti sajtófőnökségről, vitánk tárgyát ez képezi: „Magyarország Kormánya, illetve célzott módon Orbán Viktor miniszterelnök külföldi politikusok és véleményvezérek kritikáinak össztüzébe került.” Ez már nem egyszerű csuklómozdulattal törölhető üzemzavar, mint az RMDSZ-es napi spam-áradat.

Muszáj megállni, és elgondolkodni, hogy mi is van mondva itt ezzel nékünk? Zsigerből érezzük, hogy olyan ez, ami előtt illik összekarmolni magunkat. És nem azért, merthogy tagadnánk azt, ami benne állítva van, hogy Magyarországgal baja van a világnak (ejtsd EU, EP, Brüsszel, Merkel, Sarkozy, nemzetközi karvalytőke, kinek-kinek ízlése és hozzáállása szerint).


Azért karmoljuk össze magunkat,

mert viszketegséget okoz az „illetve célzott módon”.  Az illetve is, meg a célzott módon is külön-külön, így együtt meg aztán pláne. Hogyan is értsük ezt? Hogy a magyar kormány is kapott egy nagy büdös pofont, de plánehogy (illetve) Orbán Viktor? Avagy mindenek fájnak nekünk, de különös tekintettel (illetve) Orbán Viktor? Vagy minden állat egyenlő, de legegyenlőbb Orbán Viktor?

Vajon miféle furcsa érzemény suhant át a szöveg névtelen, de annál nagyobb figyelemre igényt tartó szerzőjén, amikor ez a mondat és az ehhez hasonlók megszülettek? És vajon, de vajon, kik a sajtóközlemény szerzői? És mi végre? Isten bűnükül ne vegye.

Milyen lehet a „célzott mód”? Ha már itt hasogatjuk a szőrt. Van olyan, hogy nem célzott mód? Amikor egy óvatlanul szabadjára engedett koki, egy eltévelyedett saller találja fültövön Orbán Viktort? És van olyan, hogy ármányos, körmönfont, előre kitervelten, azaz célzott módon rúgnak egyet a magyar kormányba, de még nagyobbat Orbán Viktorba? Mit is akar nekünk itt e féltőn óvó szöveg üzenni?


Aztán itt bóklásznak ennek a szövegnek a túlburjánzó rétjén

a  „külföldi politikusok” és „véleményvezérek”. Hát miféle szerzetek ezek ebben a központi büróból, sajtófőnökségről szökött nagyon hivatalos álláspontban? Bloggerek, elnökök kerülnek egy akolba, keverednek, mint – hogy klasszikust idézzünk – a szar a májjal. Kikkel vitatkozunk, kikkel vitatkoztok, kedves demetersz?

Az „össztűzön” fent sem akadunk, simán elhisszük azt is ezek után, hogy csapataink hadban állnak, szemben a külföldi politikusokkal, a véleményvezérekkel, az egész világgal, a bloggerekkel és a sajtkészítőkkel is, ha kell. Ismerd el: háborús beszéd ez, vegytiszta felháborodás, szenvedély.


Boncolnánk még hosszan

ezt a forró, elkötelezettségtől, áldozatvállalástól túlfűtött szöveget, ha lenne rá időnk, kedvünk, bármiféle okunk, hogy megkérdőjelezzük ezt a deklarált odatartozást. (Mármint az EMNT-ét és Tőkését Orbán Viktorhoz.)

Sem kedvünk, sem időnk, sem okunk nincs arra, hogy itt bármit is megkérdőjelezzünk: a szövegben megidézett „őshonos kisebbségek” rezervátumán, a „hatalomba való kommunista visszaszivárgáson”, a „történelem szemétdombján” és az összes szóvirágon tovább gázolunk, mindenki azt hisz, vall, és oda dörgölőzik, akihez akar.


Továbbá annyi szóvirágot bont, amennyit nem szégyell.

Még azon sem furcsálkozunk, hogy az európai mandátummal, tisztséggel bíró Tőkés László az európai politikusok, intézmények ellen szólal fel. Nem kérdezzük meg, hogy ha Európa ilyen rosszul végzi a dolgát, ha ilyen össztűz zúdul méltánytalanul és „személy szerint” Orbán Viktorra, akkor mi a fenét csinált eddig Európában Tőkés, és mit csináltak az EMNT európai emberei?

Hol vannak a szövetségesek, az eddig végzett munka eredménye, a lobbierő? Ilyen jellegű tartalmi kérdéseket nem teszünk fel, mert ez a sztori minket nem érdekel. Annak sem szentelünk figyelmet, hogy a legutóbbi vasárnapi kommüniké ötven lejes kedvezményes utat hirdet a magyar kormány (személy szerint Orbán Viktor) melletti szimpátiatüntetésre.

(Hülye vagy, ötven lejért Pestig, nagyon cucc, jó biznisz.)


Ámde azt meg kell jegyeznünk, kedves demetersz, hogy míg a magyar kormányért, Orbán Viktorért írott fogalmazványok egymást érik, miközben európai „véleményvezérekkel” küzd Tőkés László és köre, aközben itt az orrunk előtt Románia a feje tetejére állt. De tényleg.

És jó volna már valami ilyesmit is olvasni, hogy erről, ami itt nagyon közel van, mi is a vélemény. Esetleg mi is a javaslat? Hogy mi van a politikai meséken innen? Valami számszerűt, jogszerűt és legfőképpen ehetőt.

Az hiányzik nagyon a vasárnapi szövegekből, kedves demetersz. Néhány szám, adat, és néhány tőmondat. Úgy, de úgy vágyom a tőmondatokra.