Corona, erdmagyar sors a síneken
A Corona nem egy mindennapi vonat. A Corona maga az erdélyi magyar sors. A Corona örömök, szomorúságok, hazatérésék és fájdalmas búcsúzások színhelye. A Corona a székely update. A múlt, jelen és a jövő szimbóluma.
A 406-os Brassó – Budapest és a 407-es Budapest – Brassó éjszakai gyorsvonatok már több mint tíz éve beépültek az erdélyi magyar, elsősorban a székely köztudatba. Nem mindennapi vonat ez a kettő, amely hajnali 1 körül találkozik egymással Kolozsváron, összekötve a nyugatról és keletről jövő erdélyi magyarok sorsait.
A Corona az a vonat, amely összeköti Székelyföldet a nyugati világgal. A Corona egy tudást elszívó, de ugyanakkor tudást haza is hozó járgány.
A Corona a húsvéti és karácsonyi magyarok bűntudatának a hordozója. Az a vonat, amely elviszi a székely fiatalt tanulni, élni, házasodni, de haza már csak ünnepekkor hozza.
A Corona az a vonat, amelynek az állomásból való kihajtásakor anyukák sírnak, apukák ölelnek, gyerekek meg farkasszemet néznek az önállósággal.
A Corona a budapesti „románok” búcsúzása egy zsivajgó, olykor furcsa, kozmopolita világtól, amely nem érti őket, és amelyet ők is alig értenek, mégis megszerettek.
A Corona az a vonat, amelyen elindul a székelyföldi közös szocializáció. A vonat, amelyen a Kolozsvárra igyekvő különböző városból jövő diákok első éven még külön ülnek, de visszafelé már együtt jönnek.
A Corona az, ahol az első közös egyetemista beszélgetések, részegedések, flörtölések és csókok lezajlanak. A Corona egy házasságközvetítő iroda.
A Corona az erdmagyar identitások gyűjteménye. Itt találkozik ugyanabban a fülkében a Pestről hazajövő gyergyói munkás, a Kolozsvárról jövő hátizsákos egyetemistával, a Pestről jövő magyar skanzent kereső pannon, a Váradról jövő pártiumi székellyel.
A Corona egy nemzeti szimbólum. Magyar Állami Vasutak legfőbb erdélyi különítménye.
A Corona egy részleges Trianon enyhítés. Az a vonat amely 50 kiesés után újra összekötötte Székelyföldet Budapesttel.
A Corona az a vonat, amely összeköti a múltat a jelennel. Déda és Szeretfalva között az első MÁV vonat Horthy Miklós személyi szerelvénye volt, amely felavatta ezt az 1941-ben pár hónap leforgása alatt gyorstalpalással épített szakaszt, amely végre összekötötte a székelyföldi vasútvonalat Magyarország többi részével.
A Corona az a vonat, amellyel az egyik magyar világból a másik magyar világba mész áthajózva a kisházas, sötét, és többnyire ismeretlen román tengeren.
A Corona az éjszakai erdélyi sötétség megmutatója. Ha nyugatról jössz, erről a vonatról látod először meg, hogy mennyire kivilágítatlan ez az ország.
A Corona az a vonat, ahol minden alkalommal szembenézel a korrupció borostás barna bőrű arcával. „Pânã unde mergi? Cluj? 20 e bine...” Az a vonat, ahol még a szuprakontrol is rád mosolyog ahelyett, hogy a jegyedet kérje. Közös biznisz ez.
A Corona Brassó középkori latin nevének a legismertebb megörökítője. A Corona Brassóé és mégsem. Nagyon kevesen tudják, hogy miért is Corona.
A Corona az a vonat amely hátán hordozza a brassói vasútállomás és a budapesti Keleti Pályaudvar közötti magyar világ sorsait.
A Corona az a vonat, amelyen Kolozsvárra vagy Pestre való beérkezéskor kinyitod az ablakot, rácsodálkozol a fényes nagyvárosra, és a tavaszi szellőben megnyugodsz: már ez az otthonod, jól döntöttél.
A Corona az a vonat, amely a fő menekülési csatornává vált Kolozsvár és Budapest irányába. Becsukod a vagon ajtaját Szentgyörgyön, Csíkszeredában, Gyergyóban és tudod: már félig otthon vagy.
A Corona az a vonat, amelyen a tegnap 7 óra alatt kiolvastam Tisza Kata Magyar Pszicho-ját, és eszembe jutott mindez.
A Corona a vonat, amely a jövődbe visz és a múltadba hoz vissza.
A Corona a vonat, amely otthonról hazavisz.
A Corona az erdmagyar sorsok hordozója.
A Corona maga Erdély.
Kutatni kellene.
