Kultúrharcz: pénzre megy az ideológia

Nemrég került napvilágra öt kutatószervezet közös felmérése Románia lakosságának tudományhoz való hozzáállásáról.

A STISOC (Știinþã și societate. Interese și percepþii ale publicului) felmérés a készítői az Eurobarometer hasonló tematikájú kérdéseire építettek, hogy annak táblázataival összehasonlíthatóak legyenek a hazai eredmények. A felmérés 1161 fős reprezentatív mintán készült 2009 júliusa és szeptembere között. Vállalt hibahatára plusz/mínusz 2,9százalék.


A legdurvább mutatókat már puffogtatja a román sajtó:

a romániaiak 42 százaléka szerint a Nap forog a Föld körül (trendmutató, hogy 2005-ben csak 27 százalék gondolta így), 37 százaléka nem hiszi, hogy az állatvilágból fejlődött ki az ember, 30 százalék azt hiszi, hogy őseink a dinoszauruszokkal éltek egyidőben, 34 százalék úgy gondolja, hogy fogantatáskor az apának semmi szerepe nincs a gyerek nemének a meghatározásában, és ugyanennyien hiszik azt, hogy ha felfőzzük a radioaktív tejet, az ihatóvá válik.

Ezek már önmagukban ordítanak a lakosság tájékozatlanságáról, de ha alaposan megnézzük a jelentést, még ennél is lesújtóbb számokat találunk. Románia európai szinten vezető az áltudományokban való hitben.

A lakosság 43 százaléka (2005) szerint a homeopátia tudományos alapokon nyugszik, 41 százalék úgy véli, nagyon vagy meghatározóan befolyásolja a személyiségünket a csillagjegy, amelyben születtünk, 39 százalék hisz a szerencseszámokban. Ezután már nem csoda,

ha 62 százalék szerint a tudósok veszélyes emberek.


A babonákban való hit is fájdalmas méreteket ölt Romániában. Az ország lakosságának 45 százaléka azt hiszi, hogy ha viszket a bal keze, pénzhez fogsz jutni, 34 százalék szerint ha fekete macska megy át előtte, balszerencse éri, 30 százalék meg úgy véli, hogy a 13-as szám szerencsét hoz.

Ilyen körülmények között nem véletlen a kuruzslások térhódítása az egészségügyben vagy a mindenféle idióta ezoterikus tanok elterjedése a médiában vagy akár a politikában.
 
Ha a vallás tanaihoz való viszonyulást nézzük, ugyanaz a trend. Míg 95 százalék hisz istenben, 88 százalék az ima erejében, 73 százalék a mennyország létében, 63 százalék a túlvilági létben, addig csak 52 százalék a pokolban. Ezek a számok kicsit ellentmondásosak.
Úgy látszik, van olyan 10 százalék, aki nem hisz a túlvilági életben, de szerinte mégis van mennyország, míg másik közel 10 százalék, bár hisz a túlvilági létben, de azt pokol nélkül képzeli el.

Mennyország vagy semmi! – mondhatnánk.

Továbbá a lakosság 77 százaléka hisz a csodák létében, 61 százalék szerint az egyház nem tévedhet, 59 százalék szerint túlságosan a tudományra építjük az életünket és nem eléggé a hitre, 56 százalék szerint léteznek ördögök által megszállt emberek, 55 százalék szerint pedig a tudomány téved, mikor a szentírásban foglaltakat támadja. Mindezek ellenére a lakosságnak csupán 20 százaléka jár hetente templomba, igaz, 62 százalék hetente imádkozik otthon.

Mondanom sem kell, hogy a felmérésnek az Eurobarometer eredményeivel való összehasonlító táblázatai szerint a kontinensen utolsók között vagyunk szinte minden fontos mutatóban, nálunk általában csak Bulgária, Ciprus és Törökország áll rosszabbul. Fényévekre vagyunk nemcsak Nyugat-Európa szekulárisabb államaitól, de Csehországtól, Magyarországtól vagy Észtországtól is. Daniel Funeriu tanügyminiszter

„tudományos analfabetizmusról” beszél,

és az oktatás „kétes minőségére” fogja az egészet. Az oktatás minősége kétségtelenül vaskosan benne van, de elnézést, nem ő a miniszter?

Az felmérés külön összehasonlítja a vallási tanokban feltett kérdések adatait ugyanazon személyek más témában adott válaszaival. Az eredmény előrelátható: minél hívőbb egy válaszadó, annál inkább hisz a babonákban, és annál kevésbé ad helyes válaszokat tudományos kérdésekben. A babonákban-áltudományokban-vallásban való hit egy tőröl fakad.


Ez már középkor. Vagy inkább még középkor.

A reformációtól mentes, tanaiban középkori állapotokat őrző ortodox egyházi dominancia találkozik a felmérés eredményeiben a felvilágosodásból gyakorlatilag kimaradt, archaikus félelmeit és butaságait őrző román világfelfogással. Gyakorlatilag egymást tartják fent, egymást erősítik egy olyan közeget teremtve, ahol a tudomány nehezen tud táptalajra lelni.

Tovább rontotta a helyzetet, hogy a politikum 2004 után még inkább aláfeküdt az egyháznak (és viszont). 2006-tól tanügyminiszteri rendelettel vették ki a biológia törzsanyagából az evolúció oktatását, illetve az istenhit kérdését több oldalról megvilágító Isten című fejezetet a XII-es filozófia tankönyvekből. Rá egy évre kötelezővé tették a vallásoktatást az általános iskolától az érettségiig, majd 2009-ben a Boc-kormány 70 százalékkal csökkentette az kutatásra szánt amúgy is parányi költségvetési tételt, a GDP röhejes, 0,18 százalékára.

Mindemellett van pénz betontemplomok építésére és 400 millió euróba kerülő monstrumkatedrálisra, a homeopátiás vagy akupunktúra „klinikák” közpénzből való finanszírozására, vagy Aleodor Manolea féle lilafényes kuruzslók kampánypénzből (mi pénzünkből) való kifizetésére.

Érdemes ilyen országban élni, amely a harmadik világ országainak vagy a nyugati országok száz évekkel ezelőtti állapotát mutatja 2010-ben? Milyen jövője van a tudománynak, az oktatásnak, egyáltalán a fejlődésnek egy olyan társadalomban, amely domináns gondolkodásában a feudális világ szintjét súrolja?


De miben hisznek a magyarok?

A fent említett felmérés elvileg a teljes romániai lakosságot lefedi, tehát minket is. Ha a megyei adatgyűjtést nézzük, láthatjuk, hogy tisztességesen jelen voltak a kérdezőbiztosok minden magyar vagy magyarabb megyében is. Persze, a 6-7 százalék akkor is elvesztődik a 90 százalékos román többség adataiban, ha egyáltalán figyeltek a korrekt etnikai megoszlásra.

Egy kimondottan erdélyi magyar mintán ezek az eredmények valószínűleg jobbak lennének, talán egy-egy területen látványosan jobbak, ha abból indulunk ki, hogy az erdélyi magyar lakosság egyre meghatározóbban a magyarországi médián és közgondolkodáson szocializálódik, illetve magyarországi szakirodalomból tanul. Az erdélyi magyar egyházak is felvilágosultabbak, jóval kevésbé harcos az attitűdjük a tudománnyal szemben.

Vannak rossz jelek is. Ha belépünk a legtöbb erdélyi magyar könyvesboltba, sokkal több polcnyi ezotériát találunk, mint tudományt. Az asztrológiai kínálat például magasan veri az asztronómiáét (csillagászatét). A piaci igénynél hitelesebb mérce pedig nincs. Ezért is érné meg egy hasonló felmérést elvégezni egy reprezentatív erdélyi magyar mintán, ugyanazokkal a kérdésekkel.

Vajon mi felvilágosultabbak vagyunk? Ha igen, milyen jövőnk van egy ilyen sötét közegben? Felhúzzuk a többséget, vagy ő húz le minket? Ha (közel) ugyanazon a szinten vagyunk, mint az átlag, akkor mi a teendő?


Érdemes harcolni az irracionalitások ellen?

A Magyar Szkeptikus Társaság és a román Zöld Párt szerint nemcsak hogy érdemes, hanem kötelességünk is. Segítségünkre vannak a tudomány-népszerűsítő tévécsatornák, melyek korábban elképzelhetetlen mennyiségben, közérthetően és élvezhetően népszerűsítik a tudományt.

Segít az internet is, különösen a mindenki által érthető és kezelhető Wikipedia, amely ugyanazt a hatalmas információhalmazt képes bagóért eljuttatni az ország legkisebb falujába.

Divatossá vált a National Geographic olvasása, napilapok hoznak olcsón lexikon-sorozatokat. Könnyű tudomány-népszerűsítő eszközök ezek, nem a magas kutatás felületei, de ilyen országban, mint a miénk, ezekre van a legnagyobb szükség. Milliókhoz kell eljuttatni a természet, a világűr, az emberi test, a technika könnyű megismerését.

Nem utolsó sorban az idő nekünk dolgozik. A fentieket látva nehezen hihető, de más felmérések szerint a román fiatalság is szekularizálódik, a fenti helyzet generációk váltásával mérhetően alakulni fog. Csak türelmünk és kitartásunk legyen.

Kultúrharc ez a javából. Végre egy igazán fontos ügyért.