Lebukott a matricás állázadó

Elmondom, hol buktál le. Aszondod, hogy RMDSZ ellenes „matricás” ellenállásba kezdesz Erdély-szerte, mert  nem akarsz „szüleid” diktatúrájával küzdeni  akkor, amikor „magyarjaink” (magyarjaid) „másfél évtizede vannak kormánykeréknél”. Ennek érdekében kinyomtattál néhány elkeserítően ódivatú matricát (erdélyiül lehúzóst) és azzal állsz ellen.



Pont olyan lehúzósokat nyomtattál ki, amelyeket 1972-ben a PVC füzetborítóra ragasztottunk, közvetlenül Nicolae Ceaușescu mindenen áttetsző orra alá. Akkor is ez volt az ellenállás, a matricázás, csak akkor még működött is. Jó nagyokat lehetett röhögni rajta az egyenruhás, kordelucás, nyakkendős szünetben. (Tot înainte!)


Most azonban, öreg, már nem matricáznak.

Most graffitiznek, ha hallottál már róla. Ilyen festékszórós, falrafirkázás ez, kell hozzá teg, meg sok fantázia. Ne is keress rá a lexikonban, mi az a teg, úgyse fogod érteni. Különben is egyedinek és ötletesnek kell lenni hozzá, hát hol van az tőled?

Ott van még az utcai akciózás, a facebookozás, a villámcsődülés, az okkupájozás. Van egy csomó eszköz kedves Matrica a valódi ellenállásra, ez a matrica, és az ilyen formátlan-fantáziátlan, matrica, az nem az igazi, hanem hamisítvány. Csúnya, hazug, impotens propaganda.

És az is kicsit gyanús, kedves Matrica, hogy tizen-huszonévesként te az autonómián és a magyar egyetemen rágódsz, mint ellenálló. Komolyan ez fáj neked? Ha tényleg fiatal lennél, és lógna ki a segged a csóré gatyádból, akkor nem az ilyen áltémákon nyammognál, amin a többi, unalmában sakkozó és politizáló erdélyi magyar öregúr, hanem azért csapnál az utcára, hogy adjanak munkát, de nagyon gyorsan, a már meglévő, vagy hamarosan kézhez veendő diplomád mellé.

És adjanak olyan diplomát, ami többet ér, mint egy tekercs, harmadosztályú, piszkosszürke, vagy budirózsaszín, érdes felületű klotyópapír. És adjanak esélyt a lakásra, és lehetőséget a karrierépítésre, a versenyképességre. Arra, hogy labdába rúghass, de legalábbis megközelíthesd a labdát.


Ha te tényleg az lennél, akinek mondod magad,

helyét kereső pályakezdő, akkor nem röhögtetnéd magad azzal a kérdéssel, hogy „miből taníttassam a gyerekeim”. Először is azért nem, mert abban a korban, amibe hazudod magad, eszébe se jut az embernek gyereket csinálni. Másrészt, ha eszébe is jut, akkor sem nyomaszt a taníttatása (a még meg sem fogant gyermeknek), mert ahhoz, hogy ez probléma legyen, már az első randin, úgy 15-16 éves korodban be kellett volna cserkészni a lompost.

Aggódsz az oldszkúl matricáidon a nyugdíjasokért, a tanárok és az orvosok béréért, a korrupcióellenes hatóságért, te bumfordi kis állázadó, és igazad is lehetne, ha mindezt hatásosan és hitelesen csinálnád. Ezért aztán kérlek szépen, próbálj meg nem füllenteni az elcseszett, szalongerilla kampánnyal, mert az ellenállás hitelét rontod, és ezért

sokan leszünk nagyon morcok.


És ne adja az isten, hogy kiderüljön: valami fülledt pártirodából pénzelik a félrenyomott matricáidat, hogy bérragasztó vagy, és előre kialkudott napidíjban vagy megélhetési ellenzéki, mert letépem a koravén füleidet. Most megbuktál, mars  vissza a hátsósorba.

Üdvözlettel, apád, aki nem veszi be.