Okkultúra álkeleten: az ezotéria mint új irracionalitás

Persze egy szekuláris humanistának már az szomorú, hogy jóval nagyobb a kereslet a zsidó-keresztény mitológia mindenféle, újra és újra variált értelmezései iránt, mint a tudomány iránt, de még ennél is fájdalmasabb az, hogy az emberek legalább háromszor annyi ezoterikus, new age könyvet vásárolnak, mint amennyi természettudományost.

A new age-et nemcsak azért nem szeretem, mert alapvetően ugyanarra épül, mint minden hagyományos vallásrendszer: hamis képet húz rá a világra, hanem azért is veszélyesebbnek tartom a racionális gondolkodásra, mert jóval hatékonyabb, ügyesebb a marketingje.



A szervezett történelmi vallások népszerűsége Európában zuhan, országtól függően egy-két generáció kérdése, hogy egy kis, fanatizált kisebbség hitvilágaivá váljanak.


A new age hitvilágok azonban sokkal rafináltabbak.

Megtanultak alkalmazkodni a modern ember szabadságkereséséhez, önmegvalósítási igényéhez, globális világnézetéhez, élményhajhászásához, információs igényeihez. A new age hitvilágok elutasítják a vallási dogmatizmust, helyette a szellemi élményeket, keleti vagy álkeleti misztikát, különféle pszichikai tréningeket, okkult praktikákat, technikákat terjesztenek. Ezért is tekintik őket nagy ellenségüknek a keresztény egyházak.

A féltékenység oka valójában kevésbé dogmatikus, sokkal inkább pragmatikus. A hagyományos egyházak finanszírozó híveket veszítenek el, kiüresednek, lényegtelenné válnak egy olyan környezetben, ahol egyik vagy másik new age mozgalom elszippantja a spiritualitás igényével még rendelkező embereket. Gyakorlatilag piaci verseny van a hamis hitvilágokba elszállni képes emberekért.

Azonban azzal a nemesnek tűnő céllal, hogy a világnézetek szabadságát, a toleranciát propagálják, relativizálják a dogmatikus értékeket, egyúttal a tudománnyal és a racionalitással is szembekerülnek. Tudományos, racionális, szkeptikus szemszögből a mindenféle ezoterikus tanok, hitvilágok, gyógymódok semmivel sem jobbak, mint a hagyományos vallások.

Ezoterikus tan nagyon sok van, idetartoznak legkülönbözőbb ősi vagy kevésbé ősi keleti, hindu, buddhista, sintoista tanok általában nyugaton reciklált változatai (Ayurveda, Bhagwan Rajneesh, Feng Shui, Yoga, Reiki, stb.), olyan Európában már több évszázados hagyománnyal rendelkező babonák mint az asztrológia, tarott kártya vagy tenyérjóslás, a kereszténység melléktermékeként elterjedt egzorcizmus, fehér és fekete mágia, vagy kereszténység előtti saját hitvilágok (pl. a magyar sámánizmus).


Az ezotéria állandóan megújuló „szakma”,

művelői folyamatosan újabb és újabb praktikákat gyártanak, hogy mediációkért, terápiákért, könyvekért, cédékért, betelefonálásért, honlapok használatáért, fizető „áldozataikat” függőségben tartsák. Így találunk teljesen új tanokat is, amelyeket buzgó nyugati sarlatánok találtak kis és terjesztettek el, általában Hollywood kegyes propagálása mellett: telepátia, szcientológia, kristályterápia, bioenergetika, channeling, kommunikálás halottakkal, találkozás ufókkal, angyalterápia, stb.

Ezek a hitvilágok alapvetően ugyanarra az igényre, a világ, az élet értelmének megismerésére építenek, mint a hagyományos vallások. Különösen hatékonyan terjeszkednek, amikor a modern embernek a mindennapi zajos élettől való menekülési, spirituális és önmaga megismerésének igényére válaszolnak. A new age tanokat követők azt állítják, hogy rajtuk keresztül megismerhetjük a „belső énünket”, a „dolgok mélyét”, a „lélek belsejét”, az „örök igazságokat”.

Csomó megfoghatatlan tudatosan miszticizáló fogalom, amelyek mind arra jók, hogy ködösítsenek, olyan környezetet teremtsenek, amelybe ha be akarunk lépni, eleve ki kell zárnunk minden racionalitást – ezzel előre biztosítva azt, hogy nem fogjuk racionális elemzés alá venni a bemutatott tanokat. Ezentúl érzékszerveinket kényeztető körülményekkel, kellemes zenével, színes környezettel, érdekes illatokkal, békés hangú beszéddel próbálják elterelni a racionális agy figyelmét.

Bár mindezek önmagukban jól is eshetnek (egyébként mindenféle dogma nélkül is élvezhetjük őket), az ezotériában alapvetően figyelemelterelőként szolgálnak – pont úgy ahogy a bűvészmutatványokban a csillogó tárgyak, a színes füstök, a hókusz-pókusz kézlegyintések, vagy a mosolygó, csinos asszisztensek.


Van benned spiritusz?

Önmagunk megismerése, spiritualitás, ezek súlyos, nehezen értelmezhető fogalmak. Az elsőre általában a kedvenc amerikai közmondásommal válaszolok: „Az élet nem a saját magad megismeréséről, hanem a saját magad megalkotásáról szól”. Magunkat nem megismerni kell, hanem megalkotni, hisz folyamatosan változunk, fejlődünk, alakulunk.

A spiritualitás fogalma kicsit bonyolultabb. A spiritualitás (a latin spiritusból ered, mely légzést vagy lelket jelent) nagyon leegyszerűsítve a lélek dolgainak az összesítő fogalma, amely ellentétben áll az anyagi világ dolgaival. Akik spirituális természetűnek vallják magukat, általában nem elégszenek meg az emberi lét és a természet tudományos, kutatások, bizonyítékok által igazolt magyarázataival. Ezért ők a való világra általában ráhúznak egy keletkezés és/vagy emberi működés tant.

Lehet ez egy intézményesített dogma (például keresztény tanok), de lehet egy ezoterikus tan szigorúbb vagy lazább dogmája is. Legtöbb modern „spirituális” egyén Európában (nálunk is) a neveltetéséből származó keresztény tanokból és különböző megkedvelt new age tanokból kever magának egy sajátos szintézist. Van aki már ezzel sem fárad, bedől az egyik újnak.


De mi a baj ezekkel?

Az értékek szabad piacának társadalmában mindenki úgy szédíti magát, ahogy éppen jól esik neki, nem? De igen, ez így igaz. A baj azonban ott kezdődik, mikor ezek a sarlatánok nem elégszenek meg azzal a sok ezer euróval, amelyet könyvekből, konferenciákból, találkozókból, DVD-kből, cédékből, mindenféle ruhák és felszerelések forgalmazásából keresnek, hanem olyan területekre dugják be az orrukat, ahol semmi keresnivalójuk: tudomány, oktatás, egészségügy, politika, emberek magánélete.

A baj ott kezdődik, mikor a kuruzsló nagymesterünk előadásában a tudományt relativizálja a tévéképernyőn, amikor a racionális, bizonyítékalapú gondolkodást ítéli el, helyette az érzelmi alapút istenítve, amikor az orvosokat és gyógyszeripart démonizálja, elfordítja az embereket attól a kezeléstől, amely valóban életet menthet, amikor a pszihológus helyett a angyalterápiára küldi a depressziós egyént, aki ahelyett, hogy ettől visszazökkenne a valódi életbe, még jobban eltávolodik attól.

A baj ott kezdődik, amikor egy magát tudományegyetemnek valló oktatási intézmény konferenciáin eredetmítoszokat hoz a tudománnyal egy szintre, amikor a természettudományt tanító tanárnak megmondják, hogy ne bolygassa a diákok otthonról hozott eredetmítoszait. Ott folytatódik, amikor valamelyik kuruzslócsoport parlamenti képviselőket vesz meg kilóra azért, hogy állami támogatást szavaztasson kuruzslásának, vagy hogy médiafedettséget és ingyenes reklámot szerezzen magának (lásd a nemrég lezajlott lilafényes ügyet a bukaresti politikában).

A baj általában úgy végződik, hogy egy ilyen kuruzsló az egyént kivonja a való világból, egy álomvilágba kergeti, tönkreteszi az életét, elfordítja családjától, barátaitól, karrierjétől.


Bezzeg a tudomány

Közhelyes állítás, de továbbra is igaz, hogy az emberiség a babonás sötét középkorból a racionalitás úttörőjeként fellépő felvilágosodás útján lábalt ki. Az emberi gondolkodás fejlődése a tudomány fejlődésével egyenlő. A tudománynak köszönhetjük, hogy nem egérfarokkal gyógyítunk, hanem antibiotikummal és vitaminokkal, a tudománynak köszönhetjük, hogy az igazságügy nem úgy dönti el valakiről, hogy bűnös vagy sem, hogy egy vízbe dobja kőhöz kötve, hanem például DNS vizsgálatot végez a helyszínen maradt nyomokból.

A tudománynak köszönhetjük, hogy megismertük a természetet, és ahelyett, hogy félnénk tőle, használni és védeni tudjuk. A tudománynak köszönhetjük, hogy nem egy klerikális arisztokrácia saját kiváltsága a tanulás, a vagyongyűjtés, a szabadság. A tudományok fejlődése juttatott minket oda, ahol vagyunk. A tudományok relativizálása, démonizálása és visszaszorítása juttathat ugyanakkor vissza minket oda, ahonnan jöttünk.




A tudomány nem száraz, nem hideg és nem zárt.

A tudomány az életünk legdinamikusabban fejlődő területe, egy állandóan felfedező, újdonságokat hozó, nyitó, életünket könnyebbé és érdekesebbé tévő szellemi tevékenység. A tudomány nem száraz és unalmas, hisz a tudományterületek komplexitása, érdekessége, újabb és újabb feltárása mind arról árulkodik, hogy mennyire gyönyörű a természet, mennyi szépség és magasztosság van benne, mennyire érdekes és komplex az emberi gondolkodás és a társadalmi viselkedés.

A való világ sokkal szebb és bonyolultabb, mint ahogy azt bármilyen vallási vagy ezoterikus tan le tudná írni. A természet komplexitása és varázsa magasan veri bármelyik vallási vagy ezoterikus tan korlátoltságát.

Ha el akarsz szállni, nézd meg a világűr szépségét és végtelenségét, nézd meg egy szavannai táj állatvilágának a küzdelmeit, nézz meg egy vízesést, tekintsd meg a naplementét egy hegy tetejéről, hallgasd a madarakat, hallgass Vivaldit vagy, ha jobban tetszik, Tiestót, szívj el egy jointot, szeretkezz, alkoss.

De ne hagyd, hogy különböző eredetmítoszokkal, hamis világokkal, alternatív terápiákkal, (ál)keleti vagy nyugati kuruzslásokkal etessenek – legyenek azok régiek, hagyományosak vagy újak.

Átverésen alapuló bizniszek ezek, egytől egyig. Te ennél már okosabb vagy.