Pártok, ki az iskolákból!

Fiam iskolájában állítólag még a vécé is több nyelven van kiírva Marosvásárhelyen, sajnos ez nem annak a jele, hogy a tolerancia elérte a legintimebb, családias formáját ebben, az etnikai szempontból konfliktusos, megnyugodni nem tudó városban.



Nem székel külön az otthonra talált magyar szellem és a román a saját nyelvű feliratok alatt –

engedjük csak szabadon multikulturális fantáziáinkat.


Ugyanitt megy a vita arról, hogy az intézmény Bernády György egykori polgármesternek, vagy Adrian Păunescunak, Ceauşescu egykori udvari költőjének nevét vegye-e fel.

És ugyanitt kaptak a gyerekek Magyar Polgári Pártos szórólapot, amelyek a magyar állampolgárság felvételére ösztönöztek. (Nagy MPP-s logo, kis állampolgársági reklámszöveg – csakhogy a valódi szándékokat, arányokat és téteket lássuk.)

Ez az az intézmény, amelyet egyre inkább behálóz a politika, és ahol jól követhető, milyen torzulásokat okoz, ha a közélet nem ismeri a határokat, nem tudja, melyek azok az (iskola)küszöbök, amelyeket nem szabad átlépni.


Reggel, amikor a gyereket felcsomagolom,

arra gondolok, nem iskolába megy, hanem ki a frontvonalra, szegény kis gyalog, fogalma sincs, mi mindenről vitáznak a feje fölött a felnőtt hatalmak. Ha ez a gyakorlat elfogadottá és általánossá válik, akkor a közoktatás ürügyén a következő években a politikai-közéleti beavatás áldozatává válnak azok a gyerekek, diákok, akiknek az érdekeiért – állítólag – az érdekképviseletek (melyekből természetesen sok van) felszólalnak.

Ma az MPP szórólapozik az általános iskolában, holnap majd más magyar pártok kampányolnak, és ez legfennebb a különböző pártállású magyar szülők között fog feszültséget kelteni. Elintézzük, vagy lenyeljük egymás közt. Esetleg kötünk egy megnemtámadási szerződést, felosztjuk a hadszintért stb. (Te hova adod a gyerekedet, RMDSZ-es vagy EMNP-s iskolába? – szokjuk csak szépen a kérdést.) De mi lesz akkor,

ha vérszemet kapnak a román pártok is?


Hiszen ha a kis magyar szervezeteknek szabad megsértenie az oktatási intézményekre érvényben lévő politikai propaganda-tilalmat, akkor miért ne lenne szabadna azoknak, akik nagyban játszanak? Ma még csak a kettős állampolgárság örve alatt kampányol az MPP – kis magyar ügy –, holnap azonban választási csatatérré válhat az iskola. És akkor már aligha lehet közös megegyezésben, elnézésben, „családon belüli” alkukban bízni.

Azok az ügyek, amelyeket kisebbségi érdekvédelemként adtunk el (iskolák elnevezése, magyar nyelvhasználat az intézményekben) teljesen hitelüket vesztik közösségi kérdésekként, ha a politikai PR nem ismer határokat, önfegyelmet. Igen, eddig is kilógott a lóláb, eddig is nyilvánvaló volt, hogy politikai hasznot lehet húzni az ilyen jellegű, ún. nemzeti érdekérvényesítésből.

Az egyetemi hallgatóknak nem tett ez jót, a mai huszonéves egyetemisták radikalizálódtak Erdélyben, többségüket beszippantották a szélsőséges szervezetek. Ez olyan tény, amit csak tudomásul lehet venni, mert  felnőtt emberekről van szó, akik szavazati joggal rendelkező állampolgárok, akiknek joga, lehetősége van a védekezéshez, a döntéshez.


Az általános és középiskolák ilyen értelemben védtelen területek.

Ha elszabadul az iskolákban az (erdélyi magyar) pártpolitika, már nem fogunk tudni arra hivatkozni, hogy a kisebbségi jogokat az alkotmány védi, ezek érvényesítését már nem kérhetjük számon az illetékes hatóságokon. Az érdekérvényesítés megszűnik, és politikai lobbivá alakul.

A magyar feliratok, a magyar nyelvhasználat nem praktikus eszköz, hétköznapi igény és alapjog lesz, hanem a politikai játszmák része. És hiába tündököl majd rovásírással a mellékhelyiség falán a felirat, hogy „klozett”, attól még senki sem fog megkönnyebbülni.