Penn és Teller, avagy a konzervatív rémálom

Amíg a svéd Kalóz Pártnak nem sikerül megváltoztatni az EP-ben a szellemi tulajdon szabályozását, addig letölteni nem ajánlott, de mindenképp nézzetek bele a Penn & Teller amerika tévésorozatba. DVD-n vagy videómegosztókon.

Penn és Tellerel teljesen véletlenül kerültem közvetett kapcsolatba. 2003 novemberében egy 7th avenue-i kocsmában dolgoztam pultossegédként. Egyik este egy filmrendező, aki hetente több estéjét nálunk töltötte a 102 whisky valamelyikét szürcsölve, behozott pár ajándék DVD-csomagot, amiket egy Showtime Chaneles magánbulin kapott.


A harmadik jégkockás whisky

után derült ki, hogy ez a Penn & Teller Bullshit! (Lószar!) show első szezonjának New York-i zárópartija volt, ahol a műsorvezetők maguk is ott voltak.

Több ilyen ajándékcsomag is volt nála, és mivel jóban voltunk vele, adott a skót pultos kollégámnak és nekem egy-egy dobozt a teljes első szezonnal.

Jó pár hétig nem is foglalkoztam vele, fogalmam sem volt, mi van ezeken a DVD-ken. Aztán karácsonytájt felavattam az új laptopom az első szezon első részével.


Szerelem volt első látásra.

Ma már a hetedik évadnál tart a műsor, és bátran ki lehet jelenteni, kultikus sorozat lett. Tele vannak vele a videómegosztók, a szkeptikus internet oldalak és nem utolsó sorban a torrent oldalak.

Penn Gillete és Teller bűvészek voltak Las Vegasban, a ’80-as években váltak híressé színpadi varázsműsoraikkal. Azóta több filmben is kaptak mellékszerepet, esti tévéműsorokban léptek fel, bűvészkedési technikákról szóló szakkönyveket jelentettek meg.

Az igazi népszerűséget azonban a 2003-ban induló, az USÁ-ban és nemcsak ott híressé vált sorozat hozta meg: nagyvárosi mítoszokat rombolnak keményen odamondó, de könnyen emészthető formában. Õk lettek

a tévésorozatok Michael Moore-jai.


A tudományos megalapozottságra törekvő, szkeptikus, ateista, libertariánus, minden hagyományt, szentséget és hippi közhelyet megkérdőjelező műsoruk hamar kiváltotta a konzervatívok, egyházak, alternatív gyógyászok, zöldek és mindenféle áltudományok híveinek a haragját.

És természetesen az ezeket nem bírók csodálatát. Egyes műsoraik hatalmas vitákat kavartak a bemutató után, tévében, online, sajtóban. Hisz nem kevés bátorság kellett már a második évadban nekimenni a legfőbb első amerikai szentség, a Biblia szó szerinti értelmezésének:




Vagy a harmadik szezonban annak, ahogy az amerikai konzervatívok lobogtatják zászlójukon a családi értékeket:



Vagy a jelenleg is zajló hetedik évad egyik epizódjában a nálunk is egyre népszerűbb trendnek, a biokaják divatjának:



Az eddig megjelent epizódokból nem maradhatott ki a zöld mozgalmak, a light/diétás ételek, a palackozott víz, a világbéke-mozgalmak, a terrorizmustól való rettegés, az ufók, az orgazmusmesék, a nagy mellek mániájának, a plasztikai sebészet, a mindenféle álgyógyászati módszerek és áltudományok kritikája sem.

Még az olyan tipikusan amerikai „szentségeket” is volt bátorságuk boncasztalra tenni, mint a kreacionizmus, a drogellenes politikák vagy éppen

Teréz Anya cselekedetei.


Tudom, eddig már az olvasóim háromnegyede azon gondolkodik, hogy ismét írjon valamilyen átkozódós „mindent le akarsz rombolni bazmeg” hozzászólást, vagy egyszerűen azonnal bezárja ezt a böngésző ablakot. Nos, mielőtt bármelyikre rávetemednél, kedves olvasó, inkább nézegesd meg, mennyi nagyvárosi és kisvárosi lószarról alkottak teljesen érthető és élvezhető félórás részeket.

Érdemes megnézni Penn és Teller bullshitjeit akkor, ha (esetleg titokban) szimpatizálsz a szkeptikus, libertariánus, mindent megkérdőjelező „ultraneoballiberális” nézőpontjukkal, de akkor is, ha vélt ellenségeid érveit akarod megismerni felkészülendő a következő évek társadalmi vitáira.

A Bullshit! egyszerűen egy jól megírt, okos, vicces, taburomboló, őszinte show. Tökéletes szórakozás azoknak, akik értették és élvezték a South Park vagy Borat humorát. És nem, nem tartom a kapcsolatot sem a rendezővel, sem velük, és nem fizettek ezért a cikkért. Bárcsak fizettek volna.