2010.03.16
|
0 hozzászólás
Petőfi utálná az emó-márciusokat!
„Milyen jó lenne kicsit felszabadultabbá, játékosabbá, örömtelibbé tenni az ünnepet. Ehelyett feketébe öltözünk, és a férfiak a mellüket döngetik, pedig sokkal látványosabb lenne, ha a lányok tennék ezt.“ Szösz.
hirdetés
Valamiért idén úgy éreztem, hogy március tizenötödikének tiszta temetésfílingje volt nálunk. Magyarországon meg csupán a választási kampányról szólt, fekete pont nekik is.
Persze mindenki tudja, hogy volt pár enyhe részeges a Petőfi brancsban, akik nagyot tettek 1848. március 15-én – ama emlékezetes március 14-i pilvaxozás után, nem elhanyagolandó, kissé másnaposan –, de valahogy ezt az örömöt tegnap már nem sikerült senkin sem felfedeznem.
Parászka Boróka írt erről egy profi cikket, de nagyon nehéz úgy átadni valakinek az örömünket (románoknak), hogy mi, magyarán, búval vagyunk baszva közben.
Pedig milyen jó lenne kicsit felszabadultabbá, játékosabbá, örömtelibbé tenni az ünnepet. Ehelyett feketébe öltözünk, és a férfiak a mellüket döngetik, pedig sokkal látványosabb lenne, ha a lányok tennék ezt.
De tényleg, mikor kezdünk el örülni annak, hogy a Petőfi brancsék igazi tökös gyerekek voltak?
Vigyünk bele egy kis játékot. A polgármesterek felemelhetnének egy rudat, és megmutathatnák, hogy melyik út megyen Budára. Aki többet bírja tartani, nyer.
A Hatvannégy vármegyések igazán főzhetnének egy jó gulyást, ha már Parászka Boróka ilyen jól kitalálta, hogy a románok szívéhez a gyomrukon keresztül vezet az út.
Az ünnepség közben lehetne szervezni egy “Kinek van a legőrültebb kalapja?” versenyt.
Este a felújítás alatt lévő épületeken régi filmeket vetítenének az embereknek, és természetesen lenne reggelig tartó karaoke party is.
És másnap reggelig senki sem lopná el virágkoszorúkat a műemlékekről, mert kicsit besegítenének a zöld barátaink is.
Petőfi biztos benne lenne egy ilyen partyban.
Persze mindenki tudja, hogy volt pár enyhe részeges a Petőfi brancsban, akik nagyot tettek 1848. március 15-én – ama emlékezetes március 14-i pilvaxozás után, nem elhanyagolandó, kissé másnaposan –, de valahogy ezt az örömöt tegnap már nem sikerült senkin sem felfedeznem.
Parászka Boróka írt erről egy profi cikket, de nagyon nehéz úgy átadni valakinek az örömünket (románoknak), hogy mi, magyarán, búval vagyunk baszva közben.
Pedig milyen jó lenne kicsit felszabadultabbá, játékosabbá, örömtelibbé tenni az ünnepet. Ehelyett feketébe öltözünk, és a férfiak a mellüket döngetik, pedig sokkal látványosabb lenne, ha a lányok tennék ezt.
De tényleg, mikor kezdünk el örülni annak, hogy a Petőfi brancsék igazi tökös gyerekek voltak?
Vigyünk bele egy kis játékot. A polgármesterek felemelhetnének egy rudat, és megmutathatnák, hogy melyik út megyen Budára. Aki többet bírja tartani, nyer.
A Hatvannégy vármegyések igazán főzhetnének egy jó gulyást, ha már Parászka Boróka ilyen jól kitalálta, hogy a románok szívéhez a gyomrukon keresztül vezet az út.
Az ünnepség közben lehetne szervezni egy “Kinek van a legőrültebb kalapja?” versenyt.
Este a felújítás alatt lévő épületeken régi filmeket vetítenének az embereknek, és természetesen lenne reggelig tartó karaoke party is.
És másnap reggelig senki sem lopná el virágkoszorúkat a műemlékekről, mert kicsit besegítenének a zöld barátaink is.
Petőfi biztos benne lenne egy ilyen partyban.
0 hozzászólás
hirdetés
