Romakérdés: fikcióra nem lehet stratégiát építeni

Nem mondunk szentenciákat, és lehetőleg minél kevesebb konkrétumot. Ezzel csak az a baj, hogy közben nem mondunk semmit, jópofizunk, és csak kerülgetjük a forró kását.

Kevés embert találunk környezetünkben, akik nem viseltetnek előítéletekkel a romákkal szemben. Ebben nősz fel, ezt mondja mindenki, ezt látod a médiában. Kezdődött a veszprémi kézilabdázó-gyilkosággal, aztán jöttek újra meg újra az olaszországi romák bűnözéseinek a hírei. „Cigánybűnözési” hisztéria van már egy ideje Magyarországon, Olaszországban és lassan-lassan Romániában is.


A „cigánybűnözés” szó rasszista, és alapvetően értelmetlen

A bűnözésnek nincs sem etnikuma, sem bőrszíne. A bűnözés elsősorban szociális, nevelési, megélhetési környezet produktuma, amely pont úgy előfordul bármilyen etnikumú közösség esetében, ahol a gyereket kis korától kezdve gyakorlatilag törvényt sérteni tanítják a szülei.

fotók: Szávuj Attila

Ebben a kérdésben nem osztom a liberálisok azon véleményét, hogy a romákat különböző, jelenleg futó állami vagy uniós integrációs programmal be lehet integrálni a társadalmunkba.


Fikcióra nem lehet stratégiát építeni

Már az is összetett kérdés, hogy mit jelent ez az integráció pontosan. Feladja az életformáját, vagy feladja az etnikumát, nyelvét, legtöbb szokását is?

Sokan azt mondják, a vándor, szabados életforma a roma identitás része. Ezt az életérzést általában a nagyvárosi többségiek fiatal értelmisége amolyan kusturicás, borozós, táncolós bohém szabadságnak fogja fel. Ez már a popkultúra része. De kevés köze van a valódi vándor roma élethez.

Tipikusan erre az idealizált életérzésre épülnek a nyugatiak által készített romás filmek. A nagyvárosi egyetemi élet kényelmében élő többségi vagy nyugati fiatal azonban nem bírna ki egy napot a szeméttelepen vagy a városvégi doboznegyedben – abban a nagy bohém szabadságban. A nyugat-európaiak roma képe hamis. És ezt most már saját bőrükön is kezdik megtapasztalni.

Visszatérve az integrációs programok kérdésére: a jelenlegiek szerintem nem hatékonyak. Alapvetően azért, mert többségi fejjel gondolják ki őket egy olyan társadalom számára, amely nem ilyen értékrenddel rendelkezik. Kirakatprojektek a többségiek lelkének megnyugtatására. Éppen most olvasok az egyik napilap hasábjain egy újabb EU-s programról, amely a romák társadalmi integrálódását kívánja előmozdítani.

A projekt fő célkitűzése az, hogy a kiválasztott 36 település roma lakói közül hozzávetőlegesen 5000 roma személyt – férfit és nőt egyaránt – a munkaerő-piaci lehetőségekről, a kiválasztandó szakmák elsajátításáról, a jövedelemszerző tevékenységek elkezdéséhez szükséges ismeretekről tájékoztassanak.


Nem fog menni

Ugyanúgy fog elsülni, mint az a nemi életet modernizálni kívánó projekt, amelyről egy ismerősöm mesélt a minap: fogamzásgátló tablettákat osztottak szét roma nők között, megmagyarázták, hogy kell szedni, miért jó, miért fontos. Másnap szinte az összes roma nő kint volt a piacon vele, és árulta.




Van, amit nem lehet

Nem látok arra lehetőséget, hogy a felnőtt roma társadalmat integrálni lehessen a többségi társadalomba. Olyan szintű alap-értékkülönbségek ivódtak be ezen emberek többségébe, amelyeket nem lehet már ebben a korban megváltoztatni. Nem látom esélyét annak, hogy egy nyomortelepen élő roma nő fogamzásgátlót szedjen. Hogy miért? Mert valószínűleg képtelen betartani a kötelező órát, mert valószínűleg nem hagyná a férje, és mert valószínűleg nem érti soha meg, hogy miért jó ha nem 7, hanem csak 2 vagy 3 gyereked van. És ez nem fog megváltozni.

Több véleményt olvastam arról is, hogy a romaprojektre elköltött milliárdok fő eredménye igazából egy szűk, romaalapítványok körül virágzó civil-társadalmi elit financiális fenntartása. Konferencia után konferencia, tanulmány után tanulmány, beszélgetések, kiadványok, dokumentumfilmek, alapítványok költségei. Erre megy a legtöbb pénz.

A konkrét programok végrehajtási fázisban legtöbbször nem működnek. Pont azért, mert azok, akik kitalálják, nem tudnak kilépni a saját gondolkodásmódjukból, illetve azok, akiknek kitalálják, egyszerűen nem vevők ezekre. A nyomornegyedekben vagy vándortáborokban élő romák felnőtt és idős generációját nem lehet integrálni. Sem Romániában, sem Magyarországon, sem Olaszországban vagy Spanyolországban.


De van, amit igen

A járható út a fiatalok nevelésében van. Az egyetlen lehetőség az, ha a fiatalokat, gyerekeket egy olyan szocializációs környezetben tudjuk felnevelni, ahol a mi társadalmunk alap-értékrendjeit el tudják sajátítani: a tulajdon tisztelete, az erőszak tilalma, a nemi egyenlőség tisztelete, a munka által megszerezhető érték tisztelete – végső soron az az értékrend, amelyet mi, többségiek automatikusan megtanulunk szüleinktől.



Ha a jelenleg felnövő és a következő roma generáció ugyanazokat az értékeket sajátítja el, amelyeket a mai szüleiktől látnak, semmi sem fog változni. Természetesen nagyon fontos különbséget tenni a már többé-kevésbé integrálódott romák és az integrálódni nem hajlandó, vagy nem képes roma családok között.

A fent említett projekt legnagyobb tévedése az, hogy míg 5000 felnőttel akarnak szóba állni (valószínűleg értelmetlenül), addig alig 50 roma gyereknek biztosítanának plusz ösztöndíjat iskolába járásra. Pedig az utóbbinak sokkal több értelme volna.


A romák integrálására nincs gyors megoldás

Csak lassú van, és az csakis a gyerekek értékrendjének az átnevelésével lehetséges. Ez csak úgy oldható meg, hogy valamilyen módon a gyereket kiemeled a törvénysértő és alapvetően hátrányos szocializációs környezetéből, és a többségi társadalom általános társadalmi értékeire és szabályaira neveld bentlakásos iskolákban.

Olyanokban, ahol a környezet, az oktatás minősége, az oktatók a legmagasabb színvonalat nyújtják. Természetesen csakis úgy szabadna ezt végezni, hogy az illető gyereknek átadd a kisebbségi nyelvét, zenéjét, kultúráját és minden olyan szokását, amely nem ütközik a modern törvényekbe.

Több hasonló, korábbi évtizedekben más országokban végzett integrációs program legnagyobb bűne az volt, hogy egyúttal el akarta venni az illető kisebbség etnikai, kulturális identitását. A roma kultúra, nyelv, népviselet, zene, stb. felbecsülhetetlen értéket jelent bármelyik társadalom számára. A törvényszegő, diszkriminációban, éhségben és betegségekben lezajló élet azonban nem az.

Ez nem egy liberális megoldás. De félek, hogy az egyetlen. Győzzetek meg, hogy nincs igazam.