A hős meg a szekus

Ritka pillanat, amikor szinte az egész európai média Romániáról beszél. Hogyan látnak minket? Hogy néz ki ’89 decembere külső szemmel? Hogy néz ki az eltelt 20 év eredménye nyugatról és keletről?

Kisebb keresgélés után négy európai tévé évfordulós riportját választottam ki, amelyeken keresztül választ kaphatunk ezekre a kérdésekre. Nem tárgyalom sem a CNN, sem a BBC beszámolóit, véleményanyagait, hisz azokat bőven bemutatta a napokban a román média. Engem az „európaibb” tévék érdekelnek: egy holland (RNW), egy német (Deutche Welle), egy orosz (Russia Today) és egy pán-európai (Euronews). Mind a négy csatorna esetében a riportok angol verzióját választottam ki.
 
Miért érdemes foglalkozni azzal, hogyan néz ki 1989 decembere külföldön, illetve, ami talán még fontosabb, hogyan néz ki Románia 20 év után? Mert ez talán a legobjektívebb kép arról, amiben mi éppen élünk. Személyes tapasztalatból is elmondhatom: ahhoz, hogy megismerj egy országot és társadalmát, kívülről kell elemezned. Mind a négy anyag nagyon érdekes és egyedi, teljesen más perspektívákat dolgoz fel.


Bucharest 1989: Revolution or Putsch? – RNW (Hollandia)

A Radio Netherlands Worldwide neve ellenére nemcsak rádió-, hanem tévéműsorokat is világszerte sugárzó holland csatorna. Ez a holland nemzetközi tévé.

A riport egy család három tagjának különböző perspektívájából mutatja a mai Romániát. Az apuka, Peter, holland orvos, aki 1989-ben a forradalom közepén került Bukarestbe. Később feleségül vett egy román nőt, és kiköltöztek egy bukovinai faluba. Szerinte '89-ben nem forradalom zajlott, hanem puccs, amelyet a Szekuritaté készített elő és vezetett le. Zavarja, hogy nincs elég akarat az igazság kiderítésére, zavarja, hogy ma is volt szekusok uralják a politikai szférát.

Az anyuka, Silvia, szerint a kommunizmus örökségétől sosem fogunk megszabadulni. A lányuk, a műépítész Anuca a saját kortársait „plasztik generációnak” látja, akiket felületesen nevelt a társadalom, érdektelenek, és csak a gyors meggazdagodás reményében hajtanak.

A riportban még megszólal Teodor Mãrieº, az egyik forradalmár-szervezet elnöke, aki több mint két hónapig éhségsztrájkolt idén ősszel azért, hogy a CNSAS megnyissa a forradalom dossziéit. Vajon sikerül-e neki fényt vetni a riport címét adó nagy kérdésre:



Romania: The Long Arm of the Securitate – DW-TV (Németország)

A Deutsche Wellét talán nem kell senkinek bemutatni. A németek világszerte ismert nemzetközi tévéjének riportja különösen érdekes számunkra, hisz először Kézdivásárhelyről közelíti meg az eseményeket Iochom István újságíró szemén keresztül. Iochom a '90-es évek elején hozzájutott néhány szekus dossziéhoz, amelyről cikkezni kezdett. Ezeket különös módon azonnal ellopták tőle. 1999-ben azt is megtudta, hogy a lakása tele volt poloskázva, minden egyes szavát lehallgatták.

Ha már német riport és a Szekuritáté a téma, nem maradhat ki a friss Nobel-díjas Hertha Müller sem. Nem véletlenül. Müller máig nem kapta meg a teljes követési dossziéját. Szerinte az új román titkosszolgálat, a SRI 1990 után is ugyanolyan módszerekkel folytatta a munkát, mint az elődje, és folytatja ma is. Konspirációs elmélet vagy valóság? A riport végén valló Constatin Bucur volt szekustiszt szerint a Nobel-díjas német írónő pontosan tudja, hogy mit beszél:



Romanian revolt: Shadow of a Bloody Uprising – RT (Oroszország)

A Russia Today, az oroszok nemzetközi csatornája rossz szájak szerint gyakorlatilag a Kremlin szócsöve. Nem is nehéz elhinni ezt, ismerve az orosz médiakontrollt. Várakozásaim ellenére a riport, amely az itt tárgyaltak közül a leghosszabb (26 perc), megpróbál távolságot tartani.

Érdekes azonban, hogy a nyugati testvéreivel ellentétben nem annyira szkeptikus '89 „valóságaival” kapcsolatban. Tényként kezeli a forradalmat, nem kérdőjelezi meg Ion Iliescu oroszul elmondott szentenciáit. A volt elnököt végig gyanúsan pozitívan mutatja be: ő volt, aki kézbe vette az eseményeket, ő volt az, aki mögött az egész fellázadt nép felsorakozott.

Iliescu mint követett ellenálló, Iliescu mint mindenki által támogatott rendszerváltó vezér. Tényleg? A riport értékét emeli azonban a Ceauºescu-korszak, a temesvári és bukaresti decemberi események, illetve a szekus dossziék utóéletének részletes bemutatása. A civil nézőpontokat egy oroszul beszélő bukaresti román értelmiségi család emlékei, egy Párizsba emigrált román egyetemista lány, illetve egy bukaresti polgárjogi aktivista nézőpontjai adják.

Talán egyedülállóként az anyag tárgyalja a romák helyzetének 1989 utáni súlyosbodását is. Kiegyensúlyozottságát segíti, hogy megszólal benne Tőkés László is, aki nem felejti el újra felmosni a földet az „emberarcú kommunizmust” hozó volt másodvonalbéli  aparatcsik „rendszerváltókkal”. Ez a cikk sem lenne kiegyensúlyozott egy „baloldali” nézőpont nélkül, úgyhogy a teljes kép kedvéért lássuk, hogy néz mindez ki ma Moszkvából:




Romania, Dec. 1989 – Seeking the Truth – Euronews (EU)

Az Euronews-nak nem lehet könnyű dolga, 21 európai tévétársaság gyámkodik fölötte, ezek közül is elsősorban a négy legnagyobb részvényes, a francia, az olasz, az orosz és a török nemzeti tévétársaságok. Intenzíven támogatja az Európai Bizottság is. Mikor ennyi oldalnak kell megfelelni (nem utolsó sorban a több mint 180 millió európai háztartásnak, ahol nézik), nem csoda, hogy a riportok egy kicsit túlságosan távolságtartóra, kompromisszumosra, emiatt vérszegényre sikerednek.

Az egyik főszereplő újra Ion Iliescu. Most a francia nyelvtudását csodálhatjuk. A kontrabasszust a fenti holland riportból már ismert Teodor Mãrieº forradalmár adja. A riportot megspékeli az ugyancsak forradalmárként a köztudatba berobbanó szabadszájú költő, Mircea Dinescu középutas véleménye: 1989 decemberében tényleges néplázadás volt, de az általa gerjesztett hatalmi vákuumot a volt kommunista párt második vonala töltötte fel.

Az anyagban megszólaló négy forradalmár-özvegyet azonban nem annyira a „mi történt” érdekli, hanem az, hogy miért éppen ők kellett, hogy túl sokat fizessenek túl kevés eredményért:





A teljes igazság megismeréséhez lehet, még húsz évnek kell eltelnie, és meg kell még jelennie nagyon sok ilyen tévériportnak. Egyelőre maradunk a kérdésekkel, a gyötrődésekkel. És a (relatív) szabadságunkkal.