2012. május 22. - Júlia, Rita, Emil
2012.01.12  |   8 hozzászólás

A magyar plágium napja

Parászka Boróka  

Miután igen megtisztelően és zavarbaejtően a Ctrl+V áldozatává váltunk, megosztunk még néhány másolásra alkalmas és javallott gondolatot, szókapcsolatot.

A Schmitt-botrány napján, hat nappal azután, hogy megjelent Magyar címer, román kenyér című jegyzetem a manna.ro oldalán,  az erdely.ma-n is megjelent egy szöveg ugyanezzel a címmel, sőt az én saját mondataimmal, de szerzőként – az ismert magyarságpolitikai okokból kifolyólag, nem meglepő módon – nem én, hanem Aszalos István volt feltüntetve.



Egészen jólesett volna a történet, mert a mandinerre (forrásmegjelöléssel és nevemmel) átemelt szövegem alatti kommentekből minden kiderül rólam  – gennymagyarkorcserdélyi, ribanc, prostituált, a fajta szégyene ésatöbbi –, csak az nem, hogy én 

Székelyföldön koppintott szerző lennék.


Mit tegyünk, kemény klíma ez. Izé, amaz. Örömömet azonban mérsékelte, hogy Aszalos István az én mondataimmal, szófordulataimmal mégsem jut el az eredeti cikkem következtetéséig: a történelmi megbékélés szükségletéig és annak feltételéig.

Az erdely.ma és Aszalos István érdeme azonban, hogy a magyar köztársasági elnöki hivatallal ellentétben a kínos egybeesések felvetése után azonnal léptek. Előbbi módosította a címet, kiiktatta az átvett mondatokat, utóbbi részben kigyomlálta az átvételeket, és belinkelte az eredeti szöveget. Igazán nem kellett volna!

Szerencsésebbnek tartanám, ha néhány alapötletet gátlástalanul másolna és adna tovább minden blogger, portál, és nem hozna zavarba, ha az

RMDSZ, EMNT és EMNP is rávetné magát.


Például ideje lenne már átfogó kulturális, társadalmi, tudományos, civil programot kidolgozni a román-magyar megbékélésre. Volt már ilyen etno békekötésre példa a történelemben.

Miért csak azt követeljük, hogy a kisebbségek tanulhassák a saját történelmüket a hazai közoktatásban? Tegyük kötelezővé a kisebbségek – magyar, roma, német ésatöbbi – részletes történetét a többség számára is. Miért nem tantárgy a magyar nyelv az erdélyi román iskolákban? 

Miért csak Budapestről szervezünk Erdélybe osztálykirándulásokat? Vajon mennyit nyerne ez az ország, ha a bukaresti, a iaşi román gyerekek Székelyudvarhelyre, Gyergyóba járnának nyaranta táborozni? Egészen lázba hozna egy, a román és a magyar akadémiák közötti programszerű együttműködés, a közösen újraírt Erdély történelme. A közigazgatás interaktív, soknyelvű működtetése.

Ötlet van rengeteg, lehet kopipésztelni, mert a magyar nemzeti együttműködés lelke a plágium. Quod erat demonstrandum.

címkék: erdély  plágium  schmitt pál 
8 hozzászólás  
Átlagos (0 szavazat)
areszke
Kedves szerzői jogban sértettnek vélt feleim.

Helyzet van, jártam már ezen az úton. No nem a szándékos plágiumén, hanem a szerzői jogos gubancokban.

Ez Magyarországon úgy megy, hogy aki plágiumot vél felfedezni valaki más munkájában, annak semmi egyéb dóga nincsen, mint perelni az illetőt a szerzői jog megsértése miatt.

Második kör, hogy miután demokráciában ártatlanság vélelme forog fenn, be kell bizonyítani, hogy a plagizált mű szerzői joga a felperesé.

Ezt a szakaszt a legegyszerűbb úgy biztosítani, hogy vagy az artisjusnál, vagy bármelyik közjegyzőnél adott dátumon az eredetinek vélt művet letétbe helyezi az ember. Bár egyik említett intézmény se foglal állást szerzői jogi ügyben, annyit minden esetre bizonyítani tud, hogy a mű a letétbe helyezés pillanatában a felperes birtokában volt. Semmi többet, ha jól tudom.

Tehát az eljárás egyszerű: fogja a szerző a művet és valamilyen háttértárolón, mitádisten akár papíron is, lezáratja egy borítékba vagy a közjegyzőnél vagy a szerzői jogi irodában. Ennek az iktatásával kétségbe vonhatatlanul letétbe került az eredeti példány, megelőz minden további kellemetlenséget. Sok-sok jóbaráttal így nem kell összeveszni, elég őket beperelni.

Aztán van olyan, aki azt sérelmezi, hogy a művét máshova töltik fel. A tapasztalatom az, hogy a leghangosabban ilyenkor az rí, akinek a legális szoftverháttere nyomokban sem biztosított. Ebben az esetben nincs más, mint elviselni, lenyelni a békát.

Ez a helyzet a plágiummal, no meg az, hogy egyre gyakoribb az az eljárás errefelé felsőoktatásban, hogy ha valaki plagizál, ellehetetlenedik a sulikban, akár az egész államban. Ez egy szigorúan büntetendő valaminek minősül.

Ha ez ilyen szigorúan büntetendő, akkor viszont nem árt egy kicsit felülvizsgálni saját kegyetlenkedésünket egy olyan helyzetben, amikor valakinél csak a plágium gyanúja merül fel, bizonyíték meg micsoda?

Mindezt a Heti Világgazdaság hasábjain, természetesen Parászka Borókának esze ágában se legyen a közgazdaságtani szaklapot elítélni, amiért politikai homokozót csinált magából.

A magyar nemzeti együttműködés lelke... Gondolom, rövidesen ideírja valamelyik nagycsoportos csúfolódó, hogy az ilyen kijelentések közzétételéhez kell igazán bátorság. Affenét... ganéság kell ehhez.

Beküldve 2012.01.13. 1:01.

szigetiell
mi lenne itt a mondanivaló?

Beküldve 2012.01.13. 8:48, válaszként erre: areszke.

szigetiell
ilyen tömör választ várok: "szerintem az erdely.ma es Asztalos István nem követett el hibát, amikor a cikk címét és teljes mondatokat vett át" forrásmegjelölés nélkül.

Beküldve 2012.01.13. 8:59, válaszként erre: areszke.

areszke
Ha bárki hibát is követett el, arra van jogi és csak jogi megoldás. Felesleges és sok energiát emészt fel egymás lejáratása. Minek dobálni a vackot, ha a bizonyítékot vagy a cáfolatot úgyis és csakis a jogrend szállítja?

Beküldve 2012.01.13. 10:39, válaszként erre: szigetiell.

szigetiell
ki járat le kit?

Beküldve 2012.01.13. 11:54, válaszként erre: areszke.

szigetiell
megnyugvással rögzítem, hogy beláttad: okosabb ha hallgatszemoticon

Beküldve 2012.01.13. 18:35, válaszként erre: areszke.

areszke
Szerinted mi értelme van annak, hogy még egyszer leírjam, a plágiumra az orvosság nem a sajtóban van?

Feltetted ezt a ki járat le kit? kérdést, először az jutott eszembe, hogy én ezt a nicket, ha válaszolok. Ott van benne a cikkben, hogy ki járat le kit, nem olvasó embernek viszont minek írni.

Beküldve 2012.01.14. 9:25, válaszként erre: szigetiell.

szigetiell
Nyugger, csak érteni akartalak ember. Kedves, de cikis sztori ez, elég a fricska, nem kell ide jogász.

Beküldve 2012.01.14. 13:32, válaszként erre: areszke.