2009.04.20
|
0 hozzászólás
Szélsőjobbot exportálnának a románok és a magyarok?
Elképzelem ahogy Morvai, Vadim és Becali egymást osztják ki Trianonról, a múlt sérelmeiről, az erdélyi magyarok, vagy a székelyföldi románok elnyomásáról, az elkeseredésükben fejüket fogó liberális, szocialista, zöld vagy néppárti képviselők előtt.
hirdetés
Van rá esély, hogy a júniusi EP választások után a román és a magyar szélsőjobb egyaránt bejusson az Európai Parlamentbe. A legutóbbi felmérések szerint mind a Nagy Románia Párt mind a Jobbik listája súrolja az 5%-os bejutási küszöböt.
A legtöbb véleményformáló − román vagy magyar − örömmel fogadta a Nagy Románia Párt (PRM) kiesését a román parlamentből tavaly novemberben. Természetes fejlődésnek fogta fel mindenki, hogy közel 20 év után eltűnik a román politikai életből a szélsőjobb elem. Corneliu Vadim Tudor pártelnök azonban nem hagyta magát, és miután áprilisban lejárt a szenátori apanázsa, úgy döntött, újabb jól fizető állást keres,
kimenti pártját a politikai fekete lyukból.
Mivel személyes varázsa alábbhagyott, és a magyar tankok sem igazán törtek be Erdélybe, segítséghez fordult egy másik igazán kiforrott politikushoz, a jelenleg előzetesben lévő, ugyancsak szélsőjobb pártelnök Gigi Becalihoz. Õk ketten a listavezetők, és ha a PRM eléri az 5%-ot, mindketten bejutnak.
Hatalmas presztízsveszteség lenne Romániának ez. Így sem vesznek minket túl komolyan Brüsszelben, politikai befolyásunk messze alulmarad ahhoz képest, hogy az EU hetedik legnagyobb állama vagyunk a lakosság szempontjából.
A magyar szélsőjobb új sztárja
Magyarország 2006. óta tartó súlyos gazdasági és politikai válsága új szelet adott az évtized elején kifulladni látszó szélsőjobb politikai mozgalmaknak. A Csurka-féle MIÉP 2002-ben kiesett az országgyűlésből, 5%-ot azóta sem ért el egyetlen országos választáson, sem egyedül, sem az új testvérrel, a Jobbikkal együtt. Az utóbbi 2-3 év állandó nadrágszíj-meghúzásai, a Magyar Gárda megalakulása, a szélsőjobb elemek hatékonyabb szerveződése és kommunikációja azonban 5% körüli szintre hozta fel ezt a, többnyire fiatal radikálisok által vezetett, pártot.
A Jobbik listavezetője Morvai Krisztina jogász, a magyarországi családon belüli erőszak kutatója, egyetemi docens. Morvai nagyon ellentmondásos személyiségnek számít, de kevesen vannak, akik nem hallottak róla. Politikai üzenetei tág skálán mozognak a globalizáció-ellenességtől, a palesztinok melletti kiálláson át, a keresztény fundamentalizmust idéző előadásokig.
Morvai elemzők szerint a magyar szélsőjobb új sztárja, aki nem fél egy kalap alá venni az MSZP-t Fidesszel, a cionizmust Magyarország „gyarmatosításával”.
A jobbik lista második helyén Balczó Zoltán, a MIÉP-ből átigazolt, ugyancsak egyetemi doncens áll, aki a Jobbik alelnökeként elsősorban a nemzeti radikalizmus szakmai hátterének megteremtésére koncentrál. A két képviselő bejuttatásához a magyar szélsőjobb pártnak legalább 8%-ot kell elérnie. Ennek az esélye eléggé kicsi, azonban nem kizárható.
A szélsőjobb jelenleg a legnagyobb haszonélvezője a gazdasági világválságnak, globalizáció és rendszerellenes, populista üzeneteivel. Legtöbb EU-s tagállamban a felmérések ezen pártok konstans növekedését mérik.
Külön frakció, plusz finanszírozás, bizottsági helyek
Jó esély van arra, hogy júniusban bejusson éppen annyi szélsőjobb képviselő, hogy az EP-ben saját frakciót alakíthassanak. Ez eddig egyszer sikerült néhány hónapig 2007-ben, a PRM átmenetileg ott lévő képviselői segítségével. Akkor éppen a román és az olasz szélsőjobb nézeteltérései miatt bomlott fel a magát Identitás, Hagyomány, Szuverenitás-nak nevező csoport.
A külön frakció plusz finanszírozást, bizottsági helyeket, nagyobb befolyást jelent az EP működésében. A közös pontokat megkapják ezek az emberek, még akkor is, ha konkurens nacionalizmusok futárai: EU-ellenesség, globalizációellenesség, antiszemitizmus, bevándorlóellenesség. Az egymás ellenes nacionalizmus azonban elkerülhetetlen lesz így is.
Elképzelem ahogy Morvai, Vadim és Becali egymást osztják ki Trianonról, a múlt sérelmeiről, az erdélyi magyarok, vagy a székelyföldi románok elnyomásáról, az elkeseredésükben fejüket fogó liberális, szocialista, zöld vagy néppárti képviselők előtt. Bár Morvai Krisztina eddigi beszédeiben ritkán találkozni Trianonnal, revízióval, pártja biztosan kezébe adna néhány olyan szöveget, amely nem igazán segítené a román-magyar viszonyt.
Vadim Tudor esetében nincs szükség pártnyomásra, hisz a párt ő maga, és magyarellenes kirohanásaiból horrorfilmet lehetne forgatni. Gigi Becali juhpásztori szintű, önmagát nem ritkán Krisztusnak képzelő, minősíthetetlen minőségű flegmáinál rosszabbat Románia intenzív keresés után sem tudna exportálni.
Egy ilyen cirkusznak a levét az erdélyi magyarok innák meg
A magyar és a román kommunikáció kisebbségi kérdésekben így is minimum párhuzamos Brüsszelben. Ha megnézi az ember az egymás után felszólaló magyar és román képviselőket, azt hinné, hogy más országról beszélnek. Pedig nem.
A magyar és a román szélsőjobb erők képviselethez jutása csak mélyítené ezt a szakadékot, és még nehezebb helyzetbe hozná azt a néhány képviselőt, aki hajlandó pragmatikusabb módon megközelíteni a kérdést, vagy legalább olyan érvrendszereket használni, amelyek nem feltétlenül a múlt és a jelen valós vagy vélt sérelmeiből indulnak ki.
Pedig egy ilyen párbeszédre nagy szükség van Brüsszelben is.
A legtöbb véleményformáló − román vagy magyar − örömmel fogadta a Nagy Románia Párt (PRM) kiesését a román parlamentből tavaly novemberben. Természetes fejlődésnek fogta fel mindenki, hogy közel 20 év után eltűnik a román politikai életből a szélsőjobb elem. Corneliu Vadim Tudor pártelnök azonban nem hagyta magát, és miután áprilisban lejárt a szenátori apanázsa, úgy döntött, újabb jól fizető állást keres,
kimenti pártját a politikai fekete lyukból.
Mivel személyes varázsa alábbhagyott, és a magyar tankok sem igazán törtek be Erdélybe, segítséghez fordult egy másik igazán kiforrott politikushoz, a jelenleg előzetesben lévő, ugyancsak szélsőjobb pártelnök Gigi Becalihoz. Õk ketten a listavezetők, és ha a PRM eléri az 5%-ot, mindketten bejutnak.
Hatalmas presztízsveszteség lenne Romániának ez. Így sem vesznek minket túl komolyan Brüsszelben, politikai befolyásunk messze alulmarad ahhoz képest, hogy az EU hetedik legnagyobb állama vagyunk a lakosság szempontjából.
A magyar szélsőjobb új sztárja
Magyarország 2006. óta tartó súlyos gazdasági és politikai válsága új szelet adott az évtized elején kifulladni látszó szélsőjobb politikai mozgalmaknak. A Csurka-féle MIÉP 2002-ben kiesett az országgyűlésből, 5%-ot azóta sem ért el egyetlen országos választáson, sem egyedül, sem az új testvérrel, a Jobbikkal együtt. Az utóbbi 2-3 év állandó nadrágszíj-meghúzásai, a Magyar Gárda megalakulása, a szélsőjobb elemek hatékonyabb szerveződése és kommunikációja azonban 5% körüli szintre hozta fel ezt a, többnyire fiatal radikálisok által vezetett, pártot.
A Jobbik listavezetője Morvai Krisztina jogász, a magyarországi családon belüli erőszak kutatója, egyetemi docens. Morvai nagyon ellentmondásos személyiségnek számít, de kevesen vannak, akik nem hallottak róla. Politikai üzenetei tág skálán mozognak a globalizáció-ellenességtől, a palesztinok melletti kiálláson át, a keresztény fundamentalizmust idéző előadásokig.
Morvai elemzők szerint a magyar szélsőjobb új sztárja, aki nem fél egy kalap alá venni az MSZP-t Fidesszel, a cionizmust Magyarország „gyarmatosításával”.
A jobbik lista második helyén Balczó Zoltán, a MIÉP-ből átigazolt, ugyancsak egyetemi doncens áll, aki a Jobbik alelnökeként elsősorban a nemzeti radikalizmus szakmai hátterének megteremtésére koncentrál. A két képviselő bejuttatásához a magyar szélsőjobb pártnak legalább 8%-ot kell elérnie. Ennek az esélye eléggé kicsi, azonban nem kizárható.
A szélsőjobb jelenleg a legnagyobb haszonélvezője a gazdasági világválságnak, globalizáció és rendszerellenes, populista üzeneteivel. Legtöbb EU-s tagállamban a felmérések ezen pártok konstans növekedését mérik.
Külön frakció, plusz finanszírozás, bizottsági helyek
Jó esély van arra, hogy júniusban bejusson éppen annyi szélsőjobb képviselő, hogy az EP-ben saját frakciót alakíthassanak. Ez eddig egyszer sikerült néhány hónapig 2007-ben, a PRM átmenetileg ott lévő képviselői segítségével. Akkor éppen a román és az olasz szélsőjobb nézeteltérései miatt bomlott fel a magát Identitás, Hagyomány, Szuverenitás-nak nevező csoport.
A külön frakció plusz finanszírozást, bizottsági helyeket, nagyobb befolyást jelent az EP működésében. A közös pontokat megkapják ezek az emberek, még akkor is, ha konkurens nacionalizmusok futárai: EU-ellenesség, globalizációellenesség, antiszemitizmus, bevándorlóellenesség. Az egymás ellenes nacionalizmus azonban elkerülhetetlen lesz így is.
Elképzelem ahogy Morvai, Vadim és Becali egymást osztják ki Trianonról, a múlt sérelmeiről, az erdélyi magyarok, vagy a székelyföldi románok elnyomásáról, az elkeseredésükben fejüket fogó liberális, szocialista, zöld vagy néppárti képviselők előtt. Bár Morvai Krisztina eddigi beszédeiben ritkán találkozni Trianonnal, revízióval, pártja biztosan kezébe adna néhány olyan szöveget, amely nem igazán segítené a román-magyar viszonyt.
Vadim Tudor esetében nincs szükség pártnyomásra, hisz a párt ő maga, és magyarellenes kirohanásaiból horrorfilmet lehetne forgatni. Gigi Becali juhpásztori szintű, önmagát nem ritkán Krisztusnak képzelő, minősíthetetlen minőségű flegmáinál rosszabbat Románia intenzív keresés után sem tudna exportálni.
Egy ilyen cirkusznak a levét az erdélyi magyarok innák meg
A magyar és a román kommunikáció kisebbségi kérdésekben így is minimum párhuzamos Brüsszelben. Ha megnézi az ember az egymás után felszólaló magyar és román képviselőket, azt hinné, hogy más országról beszélnek. Pedig nem.
A magyar és a román szélsőjobb erők képviselethez jutása csak mélyítené ezt a szakadékot, és még nehezebb helyzetbe hozná azt a néhány képviselőt, aki hajlandó pragmatikusabb módon megközelíteni a kérdést, vagy legalább olyan érvrendszereket használni, amelyek nem feltétlenül a múlt és a jelen valós vagy vélt sérelmeiből indulnak ki.
Pedig egy ilyen párbeszédre nagy szükség van Brüsszelben is.
0 hozzászólás
hirdetés
