Tuti jó, csakazértis

Elgondolkodtatott. Ha statisztikailag vesszük, igaza van, a cikkeim nagyobb része valóban kritikus, mondhatni negatív hangvételű.



Egy-egy közülük annyira belezuttyant az állóvízbe, hogy azóta is visszahallom. Az a pár pozitív szösszenet pedig nem kavart elég nagy port ahhoz, hogy emlékezzünk rájuk.


A kritika több olvasót vonz,

ez már rég bizonyított. Bár volna mit bírálni mostanában, ma mégis eleget teszek ismerősömnek, és csakazértis pozitív dolgokról írok. Nem is csak egyről: a témán gondolkodva sikerült összeírnom egy egész listát arról, ami jó, kellemes most körülöttünk. Magam is meglepődtem.


A lista, teljesen véletlen sorrendben

• Költözések szezonja van Kolozsváron. Több a jó állapotban lévő lakás, mint valaha, és alacsonyabbak az árak.

• Nemrég lett vége a TIFF-nek. Nagyon jó filmeket vetítettek. A francia intézet kertjében látott japán film egy szusi mesterről pedig teljesen elrepített.

• Úgy néz ki, vége a gazdasági válságnak. Legalábbis újra elindult a növekedés, megmozdult a munkaerőpiac.

• Nálunk éppen béke van és relatív biztonság. Bejelöltem nemrég a néhány arab forradalmi Facebook-oldalt főként Szíriából és Líbiából: naponta fotók, videók arról, hogyan lőnek agyon ártatlan embereket az utcán odaát.

• Sztrájkmentesen zajlik az érettségi. Ez mostanában nagy dolog. Nem a tanárok fizetéséről beszél a sajtó, hanem a tételekről, a diákok teljesítményéről.

• Nem jöttek létre az államelnök által tervezett nagy megyék. Bár itt Kolozsváron ez rosszat nem hozott volna, Erdélyben milliókat száz kilométeres útra kényszerített volna egy-egy hivatalos papírért. Hadd ne beszéljünk most az etno-képviseleti veszteségekről.

• Egyre jobb minőségű termékek és elérhető szolgáltatások jelennek meg városainkban: jó üzletek nyílnak, olcsóbbak a vakációk, szélesebb skálájúak a digitális tévészolgáltatások, egyre ügyesebb mobiltelefonok, laptopok jelennek meg elérhetőbb áron.

• Jobban játszik a nyári edzéseken a CFR. Jövőre lehetséges, hogy visszatér a csapat régi formája, és újra a bajnoki címért küzd majd.

• Vajúdások közepette, de elindulnak a LEADER akciócsoportok Erdély több vidéki kisrégiójában. Kezd ömleni a pénz vidéki fejlesztésekre.

• Lejártak a líceumi és kezdődnek az egyetemi iratkozások. Új álmok születnek százezrével körülöttünk.

• Legitim téma lett a román közéletben, politikai vitákban is Székelyföld kérdése. Létezik. Már csak valamilyen jogi státuszt kéne adni neki.

• Ne feledjük Partiumot sem, amelyet először hallottam a múlt héten román tévévitában ezen a néven, egységként említve.

• Kifáradtak a kolozsvári konzervatívok vs. progresszívek a nagy vitatkozásban. A románok sem hergelnek már, talán vége a táblázásnak. Hátha csend lesz, és elkezdhetünk értelmes dolgokkal foglalkozni Erdély fővárosában.

• Növekszik és egyre hatékonyabbá válik a civil társadalom. Egyre több szervezet futtat igencsak látható és magas impakt-faktorral bíró projektet.

• Szépülnek a városok történelmi utcái, épületei. Újabb és újabb utcák válnak sétálóövezetté, egyre több műemléképület újul meg.

• Új teraszok, vendéglők, stílusos kocsmák nyílnak. Kezd nyugati feelingje lenni a központoknak.

• Elkezdődtek a nyári szabadságok. Öröm látni, hallani, ahogy a gondok ellenére nagyon sokan eljutnak egy rendes helyre kikapcsolódni.

• Javában tart az esküvőszezon, boldogság minden templomsarkon.

• Vége a szessziónak! Na jó, ez csak az érintetteknek boldogság, de mennyire együtt tudok érezni velük.

• Itt a nyár. Végre. Jönnek a koncertekbe torkolló fesztiválok, bulik, táborok, nyári egyetemek, nyári szerelmek. Jó lesz!

A folytatást rátok bízom. De ne kúrjátok el.