Viccesek-e a Comedy Central háttéremberei?

A már hosszú ideje érlelődő kérdés, hogy a Szomszédnéni Produkciós Iroda humortársulat melyik magyarországi tévéhez fog leszerződni: végre választ kapott.


Amelyikhez hívnak.

Egy olyan televízióhoz kerültünk, amelyik a humorról szól, maga a nevében is benne van: Comedy Central. Ez az az amerikai csatorna, amelyiken Jeff Dunhamot és az arab terrorista csontvázát, a South Parkot és a Jon Stewart által vezetett Daily Show nevű paródia hírműsort is látni lehet. Csak Magyarországon magyarul megy.

A csatorna indítani fog egy stand up comedy műsort, ahol naponta fiatal és kevésbé fiatal tehetségek beszélnek vicceseket egy mikrofonba. Ezeken a felvételeken vettünk részt a hétvégén, míg a többiek március tizenötödikéztek. Túl a kamerák előtt töltött időn, sikerült betekintést nyerni a műsor produkciós folyamatába is, és ez az írás erről szól.

Mindig is kíváncsi voltam arra, hogy kik azok az emberek, akiknek nagyon kicsiben írja a nevüket a stáblista, de elengedetlenül fontosak egy ilyen műsor szempontjából – most megismertem őket.

Van például az a hölgy, aki optikai szempontból akadálymentesíti a filmezett területet. Magyarán, lesepri  a színpadot. Erősen kell koncentrálni a fotóra, hogy észrevedd, amint a mikrofontól balra szinte beleolvad a díszletreflektorok kavalkádjába.

 


Tény, hogy annyira sok dolga nincs, mert mi humoristák viszonylag jól nevelt emberek vagyunk, és műsor közben nem dobáljuk szét a pufulecet a színpadon. De szükség van rá, mert például Szőke András egy üres üvegekkel teli piros vödörrel érkezett a színpadra, amit aztán meghajlás után otthagyott. Szőke után én következtem, és hülyén jött volna ki, ha a dinamikus belépésnél megbotlok a vödörbe és eltaknyolok hat kamera előtt.


A sminkesnek szintén kiemelkedő szerepe van.

Kitartóan könyörög az előkészületek alatt a humoristáknak, hogy jöjjenek be sminkelni. Később kiderült, hogy ezt azért csinálta, mert ő is akarta nézni a műsort. Mikor rajtam a sor a sminknél, próbálok minél több pletykát kihúzni belőle, de csak annyit mond, hogy Mogács Dániel humorista kolléga panaszkodott, hogy úgy érzi túl barna a szeme, de ő mint sminkes ez ellen egyáltalán semmit sem tud tenni.

És hogy Mogács kollégának egyáltalán nem előnyös a fekete póló. Aztán elmondja, hogy a smink annyira fontos, hogy JFK sminket kért egy elnöki vita előtt, Nixon pedig nem, és ezért Nixon elvesztette a vitát.

Mielőtt végzett volna velem, megkérdeztem, hogy volt-e olyan, hogy valaki nagyon durván kiakadt a sminktől, amit feltett rá? Azt mondta nem.

„Akkor szedd le rólam ezt a szart, és fess be narancssárgára” – mondtam neki, de nem hitte el, hogy komolyan gondolom, és csak nevetett. Komolyan az az érzésem, hogy a sminkesek a legnyugodtabb emberek a világon.


Egy televíziós produkció során nagyon fontos szerepet kapnak a média képviselői, hisz nem árt, ha az adott műsor jól meg van reklámozva a print médiában is. Mielőtt még képernyőre kerülne.

Pontosan ezért, néha újságírók jöttek be az öltözőbe. Odajöttek mosolyogva hozzám, és elmondták, hogy Szőke Andrást keresik. Vagy Maksa Zoltánt. Vagy bárkit, csak nem minket. Aztán utolsó nap mégis odajött egy hölgy egy internetes portáltól, hogy ő akar csinálni egy interjút.

Velünk. Kérdeztem, hogy biztos, hogy velünk. Mondta, hogy persze. Sorsot húztak. „És te vesztettél?”- poénkodtunk, de én meg vagyok győződve arról, hogy ő vesztett.


Az öltőzőben egyébként töménytelen mennyiségű ásványvíz, Red Bull és sör van. Ezeket egy olyan ember hozza, amelyik neve valószínűleg fel sem kerül a stáblistára, de szerintem nagyon fontos. Nincs jobb annál, mint amikor kijössz adásból, és kinyitsz egy Stella Artoist. Persze vannak olyanok is, akik adás előtt is kinyitnak egy Stella Artoist.

A világosítókat és az operatőröket általában meg lehet találni a stáblistán.  Nekik a feladatuk, hogy látszódjon az arcod, miközben hülyeségeket beszélsz, hogy azt fel tudják venni. Õk kocsmában és étteremben is külön asztalhoz ülnek és optikáról és zoomokról beszélgetnek


A villanyszerelő előtt le a kalappal. Valami ilyen beszélgetés lehetett a háttér összeszerelése előtt, hogy „Na Miki bá’, akko’ bekötnénk 162 reflektort. Jó lesz?” Szerintem Miki bácsit (fiktív név, soha nem fog kiderülni, hogy mi az igazi neve, lehet egy emlékművet fognak majd emelni neki azzal a szöveggel, hogy „itt nyugszik az ismeretlen villanyszerelő”) az infarktus kerülgette, mikor megtudta, hogy mi a terv.


Így megy ez a showbizniszben.

Utoljára hagytam a rendezőt és talán a gyártásvezetőt. Nem tudom pontosan, hogy úgy mondják-e neki, hogy gyártásvezető, mi csak úgy hívtuk, hogy: a csaj. Ha a rendező azt mondta a walkie-talkieba, hogy bejöhet a színpadra a humorista, akkor a csaj elengedte a már percek óta szabadulni próbáló humorista karját. Vicces csapat. 



A csaj után a humoristát a legfontosabb munkatárs veszi át: a közönség. Soha, egyetlen műsorban sem láttam feltüntetve, hogy név szerint kik alkották a közönséget.

Lehet egyszer megnéznék egy ilyen stáblistát. Bár lehet, egy focimeccs közönséggel kiegészített stáblistája azért már túlzás lenne.

A fentiekből is kiderült, hogy sokan dolgoznak a Comedy Central backstageben. Előre is elnézést kérek a bérszámolóktól, hogy őket nem említettem meg. Remélem nem fognak rám pikkelni.