Ez történt 2010-ben: kémiai kasztrációval büntették volna a pedofilokat Romániában
2010 egyik legvitatottabb romániai jogalkotási kezdeményezése egy olyan törvénytervezet volt, amely a pedofília miatt elítélteket kémiai úton tette volna akcióképtelenné. A javaslatot Iulian Urban, a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) szenátora dolgozta ki, és éles társadalmi, jogi és politikai vitát váltott ki.
A vita középpontjában: a gyermekek védelme és az emberi jogok határa
A tervezet lényege szerint a kiskorúak ellen elkövetett szexuális bűncselekmények elítéltjeit gyógyszeres kezeléssel, azaz kémiai kasztrációval kellett volna „büntetni” – olyan hormonális eljárással, amely elfojtja a szexuális vágyat. Urban szerint ez az egyetlen módja annak, hogy a visszaesés esélyét nullára csökkentsék, és a társadalmat megvédjék a legkiszolgáltatottabbak, vagyis a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekményektől.
„A pedofilok esetében az egyetlen humánus büntetés a kémiai kasztráció, az ideális megoldás pedig az azonnali kivégzés lenne” – mondta akkoriban a szenátor, kiváltva ezzel a romániai közélet egyik legélesebb reakcióját.
Elrettentés vagy bosszú?
A javaslatot támogatók azzal érveltek, hogy az ilyen típusú elkövetők – különösen a visszaesők – gyakran súlyosan traumatizálják áldozataikat, és a börtön nem jelent valódi megoldást, hiszen a szabadulás után sokszor újra bűncselekményt követnek el. Szerintük a kémiai kasztráció megelőzés, nem bosszú – és más európai országokban már bevett gyakorlat, például Lengyelországban, Németországban vagy Franciaországban.
Az ellenzők viszont azonnal az emberi jogok megsértésére hívták fel a figyelmet. Szerintük a törvénytervezet diszkriminatív, aránytalan, és sérti a testi integritáshoz való jogot. Jogvédő szervezetek jelezték: az Európai Unió alapjogi chartája nem teszi lehetővé, hogy egy tagállamban olyan „visszafordíthatatlan orvosi beavatkozást” alkalmazzanak, amelyre az elítélt nem ad teljesen önkéntes és tájékozott beleegyezést.
A román társadalom megosztott volt
A román közvéleményt mélyen megosztotta a javaslat. Egyes hangok szerint végre valaki kimondta azt, amit „minden normális ember gondol”, mások viszont attól tartottak, hogy ez a lépés visszavezethet a középkori megtorlás logikájához. A közösségi médiában, tévéstúdiókban, publicisztikákban és parlamenti vitákban is forró téma lett: hol van a határ a védekezés és az embertelenség között?
Mi lett a törvény sorsa?
Bár a tervezet komoly figyelmet kapott, végül nem került elfogadásra. Több parlamenti szakbizottság is elutasította, a jogi és egészségügyi aggályok pedig felülírták az erkölcsi felháborodás hangját. Ennek ellenére a téma évekig napirenden maradt – időről időre visszatérő motívumként bukkan fel a közbeszédben, amikor egy-egy súlyos gyermekbántalmazási ügy megrázza az országot.